Zengerdő - átjáró

Tárgy: Zengerdő - átjáró Szer. Nov. 28, 2012 3:31 pm

Leírás...

Tárgy: Re: Zengerdő - átjáró Vas. Dec. 02, 2012 6:23 pm

- Ááá! - kiáltottam. Legalább öt méter magasból zuhantunk lefelé.
Puff! Egy ág megcsapta Jack arcát. Piff! Mégegy. Bamm!
- Víí! - sikoltott fel Jack vékonyka hangon.
- Jaj, Jack! Nagyon fájt? - érdeklődtem.
- Nem.. vészes... - nyögte. - Belehalok!
Bumm! Immár a puha hóban fekszünk. Nem érzem a hideget - ez azt jelenti, hogy még mindig Jackben vagyok.
- Nem sikerül Jack! - suttogtam könnyeimmel küszködve. - Még mindig nem szakadtunk el!
- Sajnálom, Charlotte. Úgy tűnik a Jégkirálynő hatalma túlnő a Jégvilágon. - montda rekedt hangon. - Legalább megpróbáltuk. - felült, és fintorogva simított végig sértett testrészén. - Aú.
- Hogy jutunk vissza? Az Átjáró minimum három méterrel van a fák tetejétől... Apropó. Hol vagyunk?! Ez nem a Harmadik Világ. Ott nincs tél. Legalábbis ilyen nincs. És a fák sem ilyenek.
- Milyenek? - vonta össze szemöldökét.
- Ezek a fák olyan... halottak. A tündék világában a fák tánconak, énekelnek... Ezek meg csak állnak.
- ÉPPENSÉGGEL MI IS TUDUNK BESZÉLNI. - szólalt meg fölöttünk egy hang.
- Ez ugye nem a fa volt?! - kerekedett el Jack szeme.
- ÉSZREVETT AZ ÚRFI. - szólalt meg újra a gúnyos hang.
- Nos igeen. Ő legaláább. És kislány, kikééérjük magunknak a halott jelzőőőt. - suhintott felén egy ág. - Neeem tudom, hogy hogyaan kerültél ebbe, a csinooos fiatalmenberbe, de igazáán sajnálom szgénykééét. Ha még ember volnéék, mint régen, egészen biiiztosan elkapnám előleed, te szemtelen!

* * *

- Jack. - suttogta Charlotte. - Menjünk innen.
- Támogatom az ötletet.
- MÁR MENTEK IS? MIÉRT HAGYNÁTOK ITT MINKET? - kiáltott fel a fa. Megjegyezném, hogy elég fura dolog ez a beszélő-táncoló fás dolog. Az embernagyságú farkasokhoz, és dupla fogsorral rendelkező jegesmedvékhez, még hozzá vagyok szokva, de ezek a növényes dolgok - a Jégvilágban nem sok élet van ilyen téren.
- Bocsánat, de fontos dolgunk van. - mondtam, és hátrálni kezdtem.
- Rohanj! - kiáltotta Charlott. Nem kellett kétszer kérni, a szél szárnyára kaptam, és kiszáguldottunk az erdőből.

* * *

Épségben kiértünk az erdőből. Szerencsére.
- Jack. Nézd! - mutattam a távolba.
- Falak? - hegyezte a szemét. - Falak! Ahol falvan....
- ... ott emberek is vannak! - jegyeztem meg megkönnyebbülve. - Megyünk?
- Igen. Hátha segítenek.
Jack boldogan szállt tovább, néha felnevetett, amikor a szél nagyot dobott rajta. Milyen szabad, de mégsem... El kell szakadjunk egymástól. Abban reménykedek, hogy ezek az emberek segítenek.
Ahogy egyre közelebb értünk a fal egyre nagyobb és nagyobb lett. Jack a tövénél leszállt a földre.
- Hatalmas.
- Az. - mondtam szájtátva. Ekkor egy kis fej bukkant fell a fal tetején. Rakoncátlan, vörös tincsek, és szeplős arc. A lányt tizen háromnak tippeltem
- Ki vagy? - kiáltott le.
- Nem akarunk semmi rosszat! Eltévedtünk - azt hiszem. Segítségre volna szükségünk! - kiáltott vissza Jack.
- Nem tudom, hogy bízhatok-e benned. Szólok valakinek. Várj. - és eltűnt. Nem volt más választásunk, vártunk.
- Hé! - kiáltott le immár egy öblös férfihang. - Honnan jöttél?
- Ööö... A Jégvilágból.
A férfi szeme elkerekedett. Eltűnt a fal mögött. A következő pillanatban a nagy kapu szárnyai között bukkant fel. - A Jégvilágból?! Érdekes fordulat.
- Miért? Hol vagyunk? - kérdezte Jack.
- Először válaszolj nekem. Miért beszélsz többesszámban? - húzta össze magán a kabátját a férfi.
- Ne mondj neki semmit, amíg nem ismerjük meg rendesen. - súgtam Jacknek.
- Megszokás. - válaszolt.
- Fairy Oakban vagy. Ahol a Tavasz uralkodik. - jegyezte meg. - Ezért volt furcsa, hogy Jégvilágból jöttél.
- A tavasz? - nézett körbe Jack. - Nem úgy tűnik.
- Az évszakok mindenhol változnak! - forgatta a szemét a férfi. - Cicero vagyok. Nem tűnsz veszélyesnek. Légy a vendégünk.
- Köszönöm. A meghívás örömmel fogadom. - mosolyodott el Jack, és cicero úr után belépett Fairy Oakba.

Zengerdő - átjáró Tumblr_me8p9t03IJ1rmoe8to1_500

» Hegyes, havas táj - átjáró
» Sellők tanyája - átjáró