Carydelia úrnő jégpalotája

Tárgy: Carydelia úrnő jégpalotája Szer. Nov. 28, 2012 3:35 pm

Leírás...

Tárgy: Re: Carydelia úrnő jégpalotája Pént. Nov. 30, 2012 2:08 pm

Carydelia úrnő jégpalotája Images?q=tbn:ANd9GcRkNpAyvBr-B4VP2ItGd_hDyxWo3yqJQWRnGdcg3bUkN5weAcL8

Már három hónap telt el a Varázslat beteljesedése óta. Carydelia azt mondta, így jobb lesz mindkettőnknek. Lehet, hogy később igata lesz, de most elég kényelmetlenül érzem magam. Charlotte, a bennem lakó lány, akinek szinte csak a nevét tudom, nagyon csendes. Szintet sosem szól hozzám. Amikor belém költözött, bemutatkozott gyorsan, és visszahúzódott testem egyik "elhagyott sarkába". Szerintem őt is zavarja a varázslat. Carydelia azt mondta, hogy lehet, hogy szét fogunk még válni. Azt viszont ő sem tudja mikor. Sem azt, hogy hogyan.
Charlotte-ot nagyon sajnálom. Mielőtt öszetalálkoztunk volna, kalandos élete volt. A három világ között vándorolt, szebbnél szebb helyeket bejárva. Most viszont, el van szigatalva a külvilágtól, és bennem tölti unalmas napjait...

* * *

Jack nem érzi jól magát. Ahogy én sem.
- Jack! - szólítottam meg óvatosan. - Nagyon pörög valamin az agyad. Nyugi, mert a végén elszédülök.
- Charlotte! De rég hallottam a hangod! - kiáltott boldogan.
- Ahhoz, hogy halljam a válaszodat, nem kell hangosan is kimondanod. - világosítottam fel. - Így legfeljebb őrültnek néznek, és diliházba kerülsz.
- Bocsi. - mondta immár csak nekem. - Még meg kell szoknom, hogy te bennem vagy. De így, hogy hetente egyszer szólsz hozzám, nehéz lesz! - jegyezte meg. - Örülnék ha jobban megismerhetnélek. Ha már örök időkre egyek vagyunk.
- Nem vagyunk örök időkre egyek! - hangsúlyoztam ki. - A Jégkirálynő is megmondta - lehet, hogy még szétesünk az idők folyamán. Éppen ezen gondolkodtam. Hogy hogyan tudnánk szétszakani saját erőnkből.
- Nos, - mondta, és lefeküdt az ágyába - sok szerencsét a gondolkodáshoz. Az energiáim viszont nem elegendőek két elme pörgéséhez, úgyhogy ha nem bánod - kezdte, és ásított egy nagyot - lepihenek.
- Aludj csak. Jó éjszakát. - mosolyodtam el magamban.
- De ígérd meg, hogy holnap is szólsz majd hozzám! - kérlelt, míg magánál volt. Megígértem.

Tárgy: Re: Carydelia úrnő jégpalotája Szomb. Dec. 01, 2012 9:07 am

- Jack, ébredj! - szólítottam halkan. - Érdedj fel, légyszíves! Fontos dolgot kell mondanom!
- Mit akarsz? - mordult fel. Ébredés után pár percig mindig nagyon lobbanékony. Még szerencse, hogy engem nem tud bántani. - Nem tudom, mi olyan fontos, hogy felébressz... az éjszaka közepén?! - pillantott az órára elkerekedett szemekkel. - Ez ugye csak egy vicc?!
- Nem. Nem viccelek. Gondolkodtam. - magyaráztam neki csitítóan.
- És amit kigondoltál, rögtön meg kell velem osztanod. Igaz?! - morgott rosszallóan.
- Ez olyan dolog, ami rád is vonatkozik! Rájöttem, hogyan szabadulhatunk meg egymástól!
Jack egy pillanatra elhallgatot. Neki talán nem tetszik annyira ez az ötlet?

* * *

- Mondd, hogyan! - sóhajtottam, és felültem az ágyban.
- A Jégkirálynő tett minket ilyenné. Igaz? És a Jégkirálynő hatalma csak a Jégvilágban hatalom. Igaz? Ha átmenyünk egy Átjárón...
- Még csak ne is gondolj rá! - hördültem fel. - Nem teszem a lábam ennél melegebb helyre! És ott az én varázserőm is hatástalan!
- Jack! Hogy lehetsz ilyen ünneprontó?! Amint szétváltunk te rohanhatsz ide vissza, én pedig élhetem boldogan az életem egy kellemesebb helyen - kellemesebb emberek társaságában! - puffogott Charlotte.
- Szóval nem vagyok neked elég jó társaság?
Elhallgatott. Azt hiszem megint visszavonult a sarokba.
- Gondokozz rajta. - szólalt meg végül, egy kis idő múlva. - Remélem azt választod, ami mindkettőnknek a legjobb. - Majd visszavonult.

Tárgy: Re: Carydelia úrnő jégpalotája Szomb. Dec. 01, 2012 7:14 pm

Carydelia úrnő jégpalotája Tumblr_me8kyhwgVc1rmoe8to1_400

- Jack!
- Igen?
- Csak kíváncsi voltam, hogy figyelsz-e. - mondtam halkan.
- Figyelek.
- Gondolkodtál? - kérdeztem. Ujjaimat keresztbe fontam.
- Igen. És döntöttem is. - sóhajtott. - Elmegyünk az Átjáróhoz, átlépünk egy másik világba és szétválunk. De utána azonnal visszajövök ide.
- Jaj, Jack! Köszönöm! - kiáltottam lelkesen. - Nem is tudod mennyire fontos ez nekem!
- Talán az én idegeimnek is jobb lesz egy fejemben lévő hang nélkül. - nevetett.
- Mikor megyünk? Most?
- Az éjszaka közepén? - hökkent meg.
- Igen. Gondolom a Jégkirálynő nem néz jó szemmel a szökevényekre. És tudod, oka is van annak, hogy mi össze lettünk... zárva.
- Micsoda?
- Magánügy. De most kapkodd magad, és induljunk azonnal! - sürgettem. - De öltözz fel rendesen! az, hogy te nem fázol, nem jelenti azt, hogy én sem. A meleghez vagyok hozzászokva. És most megyek vissza! Tavasz! Jack, köszönöm! Olyan hálás vagyok!
- Nincs miért. - mondta, miközben köpenyt dobott a vállára, és felkapta botját. Amit nem tudom mire használ. Azt mondják, hatalmas varázserővel rendelkezik - de mióta benne vagyok sose tett semmi varázslatosat. - Indulunk? - zökkentett ki hangja gondolataimból.
- Cipőt nem akarsz felvenni?
- Minek?! - nevetett és kilépett az ajtón.